|
 |
|
|
Álomkép
Reggel besüt a Nap az ablakomon. A Nappal együtt ébredek. Majd ahogy a nap egyre feljebb kúszik az égbolton, úgy engedi át - kissé megszűrve - egy-re erőteljesebb, vakítóbb sugarait az ablaküveg. Én csak fekszem és álmodom. Hiszem, hogy ez életünk megannyi pillanatából az egyik legszebb. Ilyenkor nyitott szemmel alszom, ízlelgetem a napfényt, a boldogságot és az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fürdőszoba-ablakomon az alsó
fürdőből zokogás csobban be:egy
lélek cső repedése!S már az ajtó
(a lenti)előtt vésszel csöngetek,
mígnem rémülten(f-rd[t[l cs0p0gve)
megjelenik egy könnyes szemű nő,
,,Ki a csibész,ki szívét meggyötörte?"
-kérdem(m'r bent),s a kis törölköző
álmélkodva lehull a földre és
ú nyakamba borulva panasz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... meg sem nézett -, nekem fura virágokért és növényekért...
Végre egy olyan tavasz, amikor csak mandinerből esnek be hozzám a külvilág hírei, és ugyanavval a lendülettel röpülnek ablakomon kifelé a Zagyva völgye irányába.
[...]
A nácik a spájzban vannak - persze, hát hogyisne! -, a komcsik a bankok élén. Hum, szép új világ, hum és sejehaj!
P... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... régóta vágytunk: béke, szerelem, és zene, egy dal, amelynek egyetlen pisszenése is órákon át áradt szét testünkben. És csak akkor szakadt meg, amikor az esô oly erôvel kezdett dörömbölni ablakomon, hogy arra már nem lehetett nem felébredni.
Így akartak figyelmeztetni az égiek, hogy le ne maradjak a közelgô özönvízrôl.
Mintha egy óriási kiáltás jönne az égbôl, majd egy c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint egy kísértet, hófehérbe'
Az ablakomon megjelen.
Egy ibolyának lelke tán,
De illattalan, színtelen.
Rám néz sóhajtalan panasszal:
Talán én téptem le tavasszal.
Talán egy harangvirág lelke,
De rajta jégből a lepel.
A harangláb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Imre
19.
Elfelejtettem a redőnyt leereszteni és az ágyfüggönyt összehúzni. Ennek az lett a következménye, hogy mikor a telihold (mert szép, tiszta éjszaka volt) bekandikált az ablakomon, fölébredtem. A hold csillogó ezüsttányérja éppen a szemembe nézett. Szép volt, de túlságosan komoly és hideg. Félig felültem az ágyban, hogy az ágyfüggönyt összehúzzam.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mihail Bulgakov
A Mester és Margarita
Fordította
Szőllősy Klára
TIZENHARMADIK FEJEZET
A hős megjelenik
Az ismeretlen tehát ujjával megfenyegette Ivant, és ezt suttogta: - Csss...
Ivan lelógatta l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor - Jégvirág
Mint egy kísértet, hófehérbe'
Az ablakomon megjelen.
Egy ibolyának lelke tán,
De illattalan, színtelen.
Rám néz sóhajtalan panasszal:
Talán én téptem le tavasszal.
Talán egy harangvirág lelke,
De rajta jégből a lepe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor :
Jégvirág
Mint egy kísértet, hófehérbe'
Az ablakomon megjelen.
Egy ibolyának lelke tán,
De illattalan, színtelen.
Rám néz sóhajtalan panasszal:
Talán én téptem le tavasszal.
Talán egy harangvirág lelke,
De rajta jégből a lepel.
A haranglábat: karcsú szárát
Nyáron - talán én törtem el.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor :
Jégvirág
Mint egy kísértet, hófehérbe'
Az ablakomon megjelen.
Egy ibolyának lelke tán,
De illattalan, színtelen.
Rám néz sóhajtalan panasszal:
Talán én téptem le tavasszal.
Talán egy harangvirág lelke,
De rajta jégből a lepel.
A haranglábat: karcsú szárát
Nyáron - talán én... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... homlok zúznám magamat, vagy a kancsi rajta kapna a szökési merényen, s akkor halálom bizonyos. Rettegő kétségem fokonkint nőve; szinte öntudatlan zavarban valék már. Kiáltozni kezdtem ablakomon által segítség után, mely természetesen le nem hallatszott az utczára. A kancsi meghallá kiáltásimat, berohant, földig pirongatott, s bezárt egy kamrába, honnan hang ki nem hat; fenyegetve,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világnak:
Mért is nem maradtál
Egyszerű, szomorú,
Szép őszi virágnak?
1923 október 30
Jégvirág
Mint egy kísértet, hófehérbe'
Az ablakomon megjelen.
Egy ibolyának lelke tán,
De illattalan, színtelen.
Rám néz sóhajtalan panasszal:
Talán én téptem le tavasszal.
Talán egy harangvirág lelke,
D... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...1
Két napszámos, egy fiatal meg egy öreg, hordták kifelé a zsákokat a gazda kamrájából.
Gyönyörű tavaszi volt az idő, enyhe, engedékeny, veteményező idő, sárga napsugarak csillogó aranyat hintettek a tócsákba, a fű buján zsendült a kerítés tövén. Már a kotlós is ott berzenkedett, s számtalan kotyogással hívta csibéit, akik aprócska pöttyök voltak, és édes k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...victor eftimiu: három angyal
Kicsiny gyermek voltam még, amikor három angyal kopogtatott ablakomon. Három ragyogó fehér angyal, akik karácsony éjszakáján szállottak le hozzám. Mindháromnak nagy, ezüstös szárnya volt. Testüket arany virágokkal telehintett kék selyemköpeny borította. A három angyal megtévesztésig hasonlított egymáshoz...
Ajándékaikat átvév... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... húzom takarómat, sötétséghez szokott szemeim pásztázzák lakosztályom zugait.
A szenvtelenül vigyorgó telihold előbukkan a felhők mögül, és hosszú útján megpihenve befénylik ablakomon.
Ütött a kísértetek órája.
A büdös francban kell nekem a dúsgazdag mágnást játszanom egy ilyen szemét helyen! Mennyivel jobb lenne otthon készülni az ünnepre. Én hülye... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... magamhoz!
Magamhoz!
Ifjuságon - minden, minden oda van,
Körülnézek egy vigaszért - hasztalan!
A mik engem az élethez kötöttek:
Mind széttépve szálai az örömnek,
Örömnek!
Ablakomon ide szürkül be az ég,
Kérdem tőle: leszek-e én boldog még?
Őszi eső hull szomorún, csendesen -
Minden csöppje azt susogja: sohasem!
Soha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint egy kísértet, hófehérbe'
Az ablakomon megjelen.
Egy ibolyának lelke tán,
De illattalan, színtelen.
Rám néz sóhajtalan panasszal:
Talán én téptem le tavasszal.
Talán egy harangvirág lelke,
De rajta jégből a lepel.
A haranglábat: karcsú szárát... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint egy kísértet, hófehérbe'
Az ablakomon megjelen.
Egy ibolyának lelke tán,
De illattalan, színtelen.
Rám néz sóhajtalan panasszal:
Talán én téptem le tavasszal.
Talán egy harangvirág lelke,
De rajta jégből a lepel.
A haranglábat: karcsú szárát
Nyáron - talán én törtem el.
Isten szavát elnémítottam.
Most itt van,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sírjából is, hogy tőled elválasszon. Menekülj, hiszen őriztet. Érted-e, a szörnyű Beke, az ő embere őriz. Fogoly vagyok, éjjel is rám les, lopakodik a ház körül, benéz az ajtón és az ablakomon, mint a porkoláb. Isten szentséges nevére, eredj... én nem mehetek el innen.
Ung haraggal dobbantott. Összefont karja alatt érezte a szíve verését:
--- Elviszlek, ha mondom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... óhajom okát,
Sem a belőlem sarjadó barátságét, sem a viszonzásul elvett barátság okát.
Amint felhágok lejtőmön, megállok gondolkozni, valóság-e ez,
A reggel glóriája ablakomon nagyobb gyönyörűség nekem, mint akármilyen írott metafizika.
Nézni a hajnalt!
A legapróbb fény elsápasztja a határtalan és átlátszó árnyékokat,
A levegő ízlik ínyemn... |
|
|
|
|
|
